Június 29.

Hát..lassan eljött ez a nap is, hogy elköltözünk. Nem mondtam a szüleimnek, hogy utáltam itt élni. Azt se tudták, hogy egyetlen barátom sincsen. Mindenki piszkált itt és ezt csak a bátyám tudta, aki mindig próbált nekem segíteni. Én személy szerint örültem, annak, hogy elköltözünk végre. Remélem szerzek legalább egy barátot az új suliban.

- Kevin, Lilly gyertek indulunk! - szólt anyu lentről.

- Megyünk! - szinte egyszerre kiabáltuk vissza Kevinnel. Itt hagyhatom végre ezt a borzalmas helyet. :)

- Minden meg van? - kérdezte apu kissé idegesen, amit nem tudtam mire vélni.

- Igen, minden meg van, de apu mi a baj? Olyan idegesnek tünsz- mondtam, s kérdőn néztem rá.

- Semmi, csak furcsa lesz megszokni gondolom nektek az új környezetet meg minden. Na indulás! - hadarta el, de valahogy nem hittem neki hogy ez a baja, de inkább nem feszegettem tovább. Beszálltunk a taxiba és elindultunk ki a repülőtérre. Minden nyugisan telt, addig a percig míg megnem jelentek a volt oszitársaim a repülőtéren, mikor szálltunk volna fel.

- Nézd kicsim itt vannak a barátnőid, biztos hiányozni fogsz nekik. -mondta anyu és arrébb állt mit sem sejtve, hogy mi fog történni.

- Hát szia Lilly. Látom elköltöztök, tudod nem fogsz senkinek hiányozni, sőt a fiúk szerveztek a hétvégére egy bulit és megünnepeljük, hogy végre elköltözöl. - mondta Sarah. Ez annyira szíven ütött, hogy majdnem elsírtam magamat.

- Most azonnal húzzatok a büdös francba és hagyátok békén a hugomat! Hülye ribancok! - kiabált rájuk Kevin és magához ölelt. Anyuék csak lestek, hogy mi történik.

- Húha, de megijedtünk, majd a kis idióta bátyád megfog védeni, szánalmas ez az egész család! Pff gyertek csajok menjünk.

- Most volt elég! Az egy dolog, hogy engem sértegettek azt elviselem, de hogy a bátyámat és a családomat bántsátok azt nem hagyom annyiban! -kiabáltam és utánnuk futottam. Sarahnak a szőke haját megfogtam és rántottam egyet rajta, benne maradt a kezemben a hajának a fele. Felvisított mint egy újévi kismalac. xD

- Te szerencsétlen! Nézd mit csináltál a hajammal! Ezért csúnyán megfizetsz! - mondta és felém közelített.

- Jaj de megijedtem pfúú hülye ribancok! Na csáó mentem lekésem a repülőt. Ja ahogy ti szoktátok hívni: lekésem a repcsimet! -mondtam avval ott hagytam őket és felszálltunk. Anyuék még mindig nem értették, hogy mi volt ez az egész. Kb. 1 óra eltelt azóta, hogy kiosztottam őket. Oda mentem Kevinhez és beültem az ölébe. Sírtam és csak sírtam.

- Lilly nyugodj meg! Semmi baj. Ssss- nyugtatott az én szeretett bátyusom.

- Kevin..

- Mondd hugi.

- Hát..semmi csak..csak..megszeretném neked köszönni, hogy kiálltált értem..- szipogtam.

- Jaj hugi ez természetes és jól elláttad a baját annak a szőkeségnek.

- Ühm..Szeretlek bátyus. - mondtam és adtam neki egy puszit.

- Én is, rám bármikor számíthatsz! - mondta és én is kaptam egy puszit. Elaludtam Kevin ölében. :)

Oldal: 1.Fejezet
Titokzatos történet - © 2008 - 2024 - eletem-es-egyeb.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat